Egy zuglói kollégium madarai

Elérte az ezret a Marek József Kollégiumban gyűrűzött madarak száma, ebből a alkalomból szeretném összefoglalni az adatok fényében mindazt, amit Zugló madárvilágáról az eddig tapasztaltam. Ez az 1000 madár 2014. 09. 26. és 2017. 01. 19. közt jött össze, 45 fajból, 185 saját gyűrűs és 1 idegen gyűrűs visszafogással. Az itt gyűrűzött madarak közül 6 került meg mások által, ebből 3 helyben, 2 pár kilométerre, 1 nagyobb távolságra (Franciaországban). A kertben megfigyelt madárfajok száma kereken 60.

Az 1000. madár – Fenyőrigó -->

Az élőhelyről

A madarak szemszögéből a kollégium környéke részben társasházakkal, részben panelekkel „felhígított” nyílt erdős-bokros terület, kisebb-nagyobb gyepes területekkel mozaikban. Az ilyen élőhelyek madarai közül azok fordulnak elő itt, melyek jól tűrik azt az emberi zavarást.

Zuglóban sok a magas fa, ami ideális fészkelőhely a szarkáknak és a dolmányos varjaknak. Ezen fajok olyan nagy állománysűrűségben élnek itt, hogy fészekrabló tevékenységük erősen behatárolja a költő fajok listáját. Különösen feltűnő ez a fekete rigó esetében, erre később szeretnék visszatérni. A magas fák viszont egyben vastagok is, ami kedvez a harkályok megjelenésének, elhagyott odvaikat pedig más madarak használhatják költésre később.

Kevés az igazán jó bokros, a legtöbb kicsi, vagy felnyírt, vagy nem megfelelő elágazásrendszerű a fészekrakáshoz, vagy olyan tájidegen faj, ami nem nyújt táplálékot (rajta élő rovarok által), vagy mindez együtt igaz rá. Emiatt a sűrű bokrosok madarai csak kis számban és csak átutazóban jelennek meg Zuglóban (pl. bokorposzáták), míg a sűrű bokrosokat kevésbé igénylő erdei fajok átvonuló állománya jelentős lehet (pl. légykapók).

A gyepes területek sok madárnak jelentenek táplálkozó területet, a nagy fák odvai mellett ez is segíti a seregélyek megtelepedését, de téli vendég fenyőrigók szintén szeretnek százasával megjelenni a „tisztásain”.

Az épületek egyes fajoknak semlegesek, vagy, mivel holt terek, növelik a szükséges territórium méretét, más fajoknak viszont pont az épületek jelentik a fészkelőhelyet. Az első csoport az összes olyan madár, ami a fákhoz kötődik, ilyenek a cinegék, harkályok, a második csapat pedig azokból áll, amelyek pont az épületek miatt jelentek meg a városokban, mint például a házi rozsdafarkú.

A városi környezet változatossága, mozaikossága pozitívan hat a biodiverzitásra, ezzel szemben az ember fokozott jelenlétéből fakadó zavarás és más negatív hatások bizonyos fajokat elriasztanak, vagy csak bizonyos időszakokban fordulnak elő. Pl. a vörösbegy nem költ, de ősszel nagy számban vonul át, illetve alkalmi áttelelő. A gyűrűzött fajok egyedszámai és egymáshoz viszonyított arányai remekül megmutatják, hogy melyik faj milyen mértékben tudja tolerálni a város negatív hatásait a pozitívak kihasználása érdekében.

Költő madárfajok

A fent említett okok miatt az odúban fészkelők vannak többségben, azon belül is a széncinege a legelterjedtebb, a kollégium területén is költ 2-4 pár. A második helyezett a seregély, 1-3 párral a kertben. A kék cinege jóval kisebb számban, de szintén költ a környéken. Mindkét verébfaj költ a szomszédságban, de a mezei veréb gyakoribb, ahogy azt a gyűrűzött példányszám is mutatja. Valószínűsíthető az örvös légykapó költése is néhány kilométeres körzetben, ugyanis egy június elején fogott madár épp teljes vedlést végzett, félig kopaszon pedig a madarak nem szoktak hosszú távokra kóborolni, tehát feltételezhető, hogy valahol a környéken költött.

Az odúk legfőbb „előállítói” a harkályok, Zuglóban ez a balkáni és nagy fakopáncsot, valamint a zöld küllőt jelenti. A balkáni a leggyakoribb, nem sokkal van tőle lemaradva a nagy. A zöld küllő még nemrég urbanizálódott, de egyre gyakoribb.

A magas fák kedveznek a szarka és a dolmányos varjú költésének, elhagyott fészkeik pedig kiváló költőhelyet biztosítanak az erdei fülesbagolynak. E faj költése egy kotlófoltos példány befogásával lett bizonyítva. Az ÁTE VII. kerületi kampuszával összehasonlítva a fekete rigó állománya csak töredéke annak. Ez valószínűleg szintén a varjúfélék számlájára írható, mert amíg az egyetem parkjában szinte természetellenesen nagy sűrűségben költenek a rigók, addig a kollégiumban költési időszakban alig-alig akad. Vannak kotlófoltos egyedek az adatok közt, de összesen kettő. A Sylvia fajokat pár barátka képviseli, de a bokrosok jellege nem igazán kedvez nekik.

A galambok úgy alkalmazkodtak a fészekrablók nagy számához, hogy a városi populációk madarai sokkal kitartóbban őrzik a fészket, a nagy fiókákon is ül a tojó, szemben a városon kívül költő madarakkal. A szántók közti fasorokban az örvös galambok már azelőtt leugranak a fészkekről, mielőtt elég közel érünk ahhoz, hogy észrevegyük őket, itt viszont a fiókák gyűrűzésekor sok esetben a tojót is majdnem megfogtam. A gyűrűzés után pár perccel a pedig újra a fiókákon ült az egyik szülő. A másik galambfélével, a balkáni gerlével kapcsolatban nincsenek tapasztalataim, ezt a fajt csak hálóval fogtam.

A pintyféléket érdekes módon nem zavarják a varjak és a szarkák, a tengelicek és a zöldikék valószínűleg jobban elrejtik a fészkeiket, mint a rigók.

Az őszapó ugyan maga építi a fészkét, viszont az épülő lakás zárt és nehéz észrevenni, így ez a faj sikeresen költ a varjúfélék nagy állománysűrűségének ellenére is.

Az épületek zugaiban költenek a házi rozsdafarkúak, a kollégiumon is költ minden évben 1-2 pár. A sarlósfecskék és a csókák szintén költenek a környező épületeken, de a kollégium területén nem.

Átvonulók, téli vendégek, alkalmi kóborlók

Az őszi vonulás jóval intenzívebb a tavaszinál, illetve óriási különbségek vannak az évek közt a fajok tekintetében is. A legtöbb érdekes megfigyelés is őszre tehető.

2014-ben az ősz a hálóhelyek kipróbálásával telt. Viszonylag sok sárgafejű királyka vonult át ebben az évben.

2015 kora őszén tele volt a kert légykapóval (kormos, örvös, szürke), láttam egy halvány gezét énekelgetni, megfogtam a csilpcsalp-fitisz-sisegő füzike-triót, kerti gezét, foltos nádiposzátát. A légykapóknak láthatóan nagyon tetszett a sok fa, sok tisztás, kevés bokros kombináció, a többi faj pedig – mivel már nem költésre kellett – beérte a kevés bokorral is. Hogy a foltos nádiposzáta mit keresett itt, azt nem tudom. Az ősz vége nem volt igazán kiemelkedő, megfigyeltem egy erdei szalonkát, közepes mennyiségű vörösbegy és sárgafejű királyka írja le legjobban ezt az időszakot.

2016 szeptembere pangással telt, nem volt jó mozgás, ami eléggé meglepett, viszont később beindultak a vörösbegyek. Azt figyeltem meg, hogy a városban jó két héttel le voltak maradva a madarak. A legtöbb fajnál megfigyelhető, hogy az azévi fiatalok később vonulnak, mint az öregek. Érdekes módon amíg nem városi környezetben már javában a fiatalok voltak többségben, a koliban még javában mentek az adult madarak, elvétve akadt pár fiatal. Nem tudom, hogy erre van-e korábbi adat, mindenesetre érdekes. A késő ősz meghozta az ökörszemeket és a királykákat, elsősorban a sárgafejűt, de két tüzesfejű is gyűrűt kapott.

A tavaszi vonulás, mint már említettem, nem egy intenzív időszak itt Zuglóban, viszont mivel minden madár költeni megy, ilyenkor a legszebbek. Kerti rozsdafarkú, kormos és örvös légykapó, énekes rigó és tövisszúró gébics, ezek voltak az érdekesebb madarak ebből az időszakból. A helyi cinegepopulációk télen északabbról jövőkkel dúsulnak föl, illetve bizonyos években ki is cserélődnek. Más években viszont csak a kóborlási hajlama nő télen a cinegéknek, és ezért a tágabb környék madarait fogom, nem csak a két saroknyi körben élőket, mint költésben vagy nyáron. A 2014/15-ös tél tipikusan cinkevonulásos év volt, már novemberben nagy csapatokban mozogtak a szén-, kék és fenyvescinegék, csapódtak hozzájuk csuszkák, mindkét fakusz fajunk, királykák és őszapók. Rendszeresen jelentek meg több százas nagyságrendű fenyőrigó csapatok a kert ostorfáin, nem úgy, mint a 2015/16-os télen, amikor egyébként alig volt madár a kollégium környékén. Helyi cinkék, pár süvöltő és a zöldikék jelentették az itt telelő kis számú madarat. A 2016/17-es év eddig elég érdekesen alakul. Szinte bántóan kevés a cinege, a pintyféle, még a tavalyi enyhe telet is alulmúlja az idei ilyen tekintetben. Viszont a rigókra nincs panasz, sokezres csapatokat is látni, lép-, szőlő- és fenyőrigót is gyűrűztem november-decemberben.

Gyűrűzés, megfigyelés

A gyűrűzött madarak túlnyomó többségét függönyhálóval fogtam be a kollégium kertjében, a kevés kivételt a fészken gyűrűzött fiókák és az egy-két ablaknak repüléses eset jelenti. A kollégium kertjén kívül nem fogtam be madarat hálóval, viszont a közvetlen környék örvös galamb fészkein – már ahol mászható volt a fa – meggyűrűztem a fiókákat.

Sárgafejű királykák és egy tüzesfejű királyka Hím örvös légykapó tavasszal A hálókat kert bokrosabb részeire tettem fel, időnként a mozgásnak megfelelően átvariáltam őket. A téli etetőn történő gyűrűzés nem túl célravezető, mivel a panelek közt minden második fán van egy palacketető, így nincsenek frekventált helyek. Az itató szintén nem hatékony, a parlagi galambokon és a varjúféléken kívül nem sok madár jár rá. Ezzel szemben viszont az ostorfák telente hatalmas rigócsapatokat vonzanak (már persze ha „rigós” tél van), nemegyszer ezres nagyságrendű madár ül be a kertbe táplálkozni. Amikor az első költések kirepülnek, a gyepes, nyílt területekre is érdemes hálót tenni, ugyanis ilyenkor csapatosan bogarásznak a fűben a seregélyek és szedegetnek az örvös galambok.

Úgy foglalnám össze a hálóállások rendszerét, hogy nem egy fix dolog, viszont ahogy egyre inkább kitapasztalom a madarak mozgását, megfigyelhető egy éves periódus az elrendezésben.

A madármegfigyelés másodlagos jelentőségű a faunisztika szempontjából a kollégium viszonylatában, mivel a háló, ha félegyóránként ellenőrzik, egész nap kint lehet, míg ez az egyetemistáról nem mondható el. Csak a hálókon múlt, hogy összefutottam például az erdei fülesbagollyal, foltos nádiposzátával, kerti rozsdafarkúval, kerti gezével az udvaron, viszont a csak megfigyelt fajok listáján is vannak meglepő madarak, mint például a halvány geze, az erdei szalonka vagy a havasi pityer. Szándékosan írok 'megfigyelt' fajokat 'látott' helyett. Ez az elég egyedi kollégiumi madarászási mód következménye: a tanulás közben a nyitott fül és ablak kiválóan tájékoztat a kertben folyó eseményekről, úgy mint kétezer fenyőrigó érkezése, doboló zöld küllő vagy átrepülő süvöltőpár. Ha pedig valami olyat hallok, ami nem hétköznapi, akkor elő a távcső, és várhatnak a tételek. Így találtam például a halvány gezét is.

Eredmények, összegzés

A kollégiumban töltött két és fél év alatt 60 madárfajt figyeltem meg a kertben és a közvetlen környékén. Ebben benne vannak az átrepülők is, mint a havasi pityer, a tőkés réce, nagy lilik, nyári lúd, szürke gém, stb. Ebből a 60 fajból 45-tel gyűrűzés közben (is) találkoztam.

Gyűrűzéssel sikerült bizonyítani több faj költését. Ilyen például az erdei fülesbagoly. Ha nem esik be egy kotlófoltos hím (baglyoknál a hímeknek is van kotlófoltja) egyik este a hálóba, valószínűleg soha nem derül ki számomra, hogy költ a környéken, ugyanis a fiókák visítását később sem hallottam, talán messzebb költhetett. Sok faunisztikai érdekességet is eredményezett, és nem mehetünk el amellett sem, hogy környezeti nevelésnek sem utolsó az a sok-sok ötperces rövid bemutató, amit a szomszéd óvoda kíváncsiskodóinak vagy a kollégista társaimnak tartottam. Az 1000 gyűrűzési adatra 186 visszafogási adat jut, aminek meglehetősen egyenlőtlen az eloszlása a fajok közt: az állandó és kis mozgáskörzetű madarak, mint a cinegék, harkályok, áttelelő vörösbegyek egész sor visszafogási adatot produkálhatnak egyedenként, míg a nagy területeket bejáró vagy átvonuló fajok ritkán esnek be még egyszer. Költési időszakban szintén nagyobb az esélye egy konkrét példány visszafogásának, mint a kóborlás, vonulás idején.

A 186 visszafogásból 185 helyi gyűrűzésű, 1 kék cinege pedig a Visegrádi-hegységből kirándult le Zuglóba tavaly télen. Az itt gyűrűzött madarak közül két őszapó került meg 3 km-re Rákosfalván és egy fiókaként gyűrűzött örvös galamb Saint-Lary-ben, Franciaországban. Ez a harmadik legtávolabbi megkerülése a fajnak. Szemben például a feketerigónál megfigyelhető változással, az urbanizálódott örvös galambok vonulási stratégiája nem tér el jelentősen a természetes élőhelyeken költőkétől, ahogy ez ebből az adatból is látszik.

Köszönöm a támogatást Kiss László és Bella Dezső igazgatóknak! Köszönöm a segítséget és a türelmet a kollégiumi dolgozóknak és kollégista társaimnak, külön kiemelném Bukor Boglárkát és a szobatársaimat, Kőházi-Kis Józsefet és Lénárt Zoltánt. Bogi nagyon sokat segített a hálóállításban, ellenőrzésben, gyűrűzésben, a szobatársaimban pedig a világ legtürelmesebb lakótársait ismerhettem meg.