„Végre pirkad” – egy túlélőtúra részletei
A címben leírt „túlélőtúra” kifejezés nem teljesen helytálló olyan tekintetben, hogy a MATT (Magyar Agrár Túlélőtúra), nem a túlélésről szól (nem eszünk Bear Grylls módjára bogarakat, nem élet-halál harc) inkább egy teljesítménytúra, ami a résztvevő csapatok ügyességére, logikai- és stratégiai-, valamint tájékozódási képességére alapul, egyfajta túraverseny. Itt a csapatok pontokat gyűjthetnek, különféle állomásokon, a legváltozatosabb módokon. Minden évben két ilyen eseményt szerveznek, ősszel és tavasszal Magyarország különböző területein. Legutóbb a Soproni-hegységben jártunk.
Este 22:30. Mindenki lázasan készülődik, vagy éppen még kihasználja az utolsó perceket az indulás előtt egy kis pihenésre, szundításra. Fél óra múlva megkapjuk a túra során érinthető pontok koordinátáit, majd lázasan nekilátunk őket egyenként bejelölgetni az előre megvásárolt térképen. Nehéz meló több mint 70 állomáshelyet kikeresgetni csak koordináták alapján és még csak ezután jön a taktika, stratégia megbeszélése! Idén öten jöttünk el másodéves állatorvostan-hallgatók, a fél évvel ezelőtti túrán hárman voltunk az évfolyamból. Úgy látszik fertőző dolog ez… De miért is lenne az? Egész éjszaka gyalogolni a -5 fokban kinek érné meg? Gondolná az ember, csacsiság az egész. Ezek csak kósza gondolatok lehetnek azoknak, akik már megtapasztalták azt az érzést mikor egy egész éjszakán át tartó gyaloglás, eltévedés, különböző sötét erdőkben való fejlámpás útkeresés után reggel 5 óra tájékán előbújnak az első napsugarak, hogy az eszkimóvá vált testünket – és nem utolsó sorban lelkünket- melegítsék, na és persze az sem utolsó szempont, hogy végre látjuk, merre tartunk. Ilyenkor világosodik meg az emberben a túra lényege, a barátokkal töltött idő.
Ez egy igazi csapatjáték! Egy éjszaka alatt nagyon sok mindenről lehet beszélni, sokkal többről, mint gondolnánk. Reggelre a csapat összekovácsolódik. Muszáj, mert egymásra vagyunk utalva, egyedül nehéz is lenne egyszerre a térképet nézni, a feladatot olvasni és közben leírni a menetlevélbe a látottakat.
Sopronban jártam már ezelőtt, de csak a VOLT-fesztiválon. Visszagondolva nem is sejtettem, hogy mennyi látnivalót, természeti szépséget rejteget ez a vidék. Ebben rejlik a MATT másik varázsa. Ezáltal megismerhetjük Magyarország legszebb tájait – beleértve olyanokat ahová eszébe sem jutna az embernek ellátogatni -, bepillantást nyerhetünk az adott tájegységekre jellemző kultúrába, számtalan különböző helyszínről érkező emberrel találkozhatunk.
Másnap délután 16:00. Lassan közeledünk kiindulási helyünkhöz- egy sportcsarnokhoz-, csaknem 50 km megtett út után. Mindenki rettentően fáradt. Reggel egy kis falucska helyi kocsmája előtt aludtunk kb. 10 percet, ennyi pont elég volt ahhoz, hogy tovább tudjunk menni. Egy reggeli kávé és csoki csodákra képes! Lábaink könyörögnek egy kis pihenőért, de tudjuk, ha a végén leülünk nem állunk fel egyhamar J. Miután átrobogtunk a célvonalon, kaptunk egy jó adag forró gulyáslevest, ami életmentőnek bizonyult, majd leadtuk a menetlevelünket és jöhetett a jól megérdemelt pihenés a sportcsarnok rendkívül kényelmesnek ható burkolatára fektetett polifoamokon. Nem sokat pihenhettünk, mert még aznap haza szerettünk volna érni, ezer köszönet Schultz Nórinak, aki hősként még visszavezetett Budapestig.
Csapatunk tagjai: Horváth Blanka, Fehér Sára, Schultz Nóri, Vladár Bence és jómagam. Szokták mondani, hogy a helyezés nem számít, ami itt hatványozottan igaz! Mindenkinek csak ajánlani tudom, tavasszal Találkozunk!
